A hétvége folyamán
lezajlott Gyöngyösön a Farkasodú első M.A.G.U.S. kalandjátéka, mely az Expedíció
nevet viselte, s melyen a D.O.B.R.A.N. Team tagjai is majdnem teljes létszámmal
részt vettek. Tekintettel arra, hogy a távolság a két csapat székhelye között
kellően nagy, garantált volt, hogy nagy kalandban lesz részünk nem csak a modul
során, hanem a való életben is. Ez így is lett, de most ejtsünk inkább szót a
találkozóról, s annak kihívásairól.
Nem titok, s nem is
szokott ez másként lenni, hogy hosszú előkészület előzte meg a találkozót,
melynek a gyümölcsét majdnem 100 fő élvezhette a 2016. március 19-én megtartott
rendezvényen. Az egybegyűltek száma, bár a csapatok jelentkezési listájából
megtippelhető volt, ott helyben mégis elképesztően soknak tűnt. Mondhatni,
minden adott volt egy jó hangulatú találkozó lezajlásához, még az idő is kegyes
volt hozzánk.
 |
| Helbrut, aki a D.O.B.R.A.N. színeiben indult a találkozóra |
Kis csapatunk is
hosszas szervezés után, 18-án jutott le Gyöngyösre, ugyanis a rendezvény reggel
8 órai kezdéssel lett meghirdetve. Az egy nappal korábbi érkezésünknek
köszönhetően a reggeli nyitó ünnepségen részt tudtunk venni, a kirendelt
kalandmestereinkkel tudtunk végre személyesen is egyeztetni, és mind két
csapat, mellyel indultunk kényelmes tempóban kezdhetett neki 9 óra körül a
játéknak. Még arra is akadt időnk, hogy körbejárjuk a rendezvény helyszínét.
Nagyon ötletes módon, a falakon gyerekek által készített farkasos képek voltak
megtekinthetőek, melyek kellemes hangulatot adtak az amúgy is igényes
helyszínnek. A termek kellően tágasak voltak, minden csapat kényelmesen elfért
a másiktól, mindemellett mégis meg volt a rendezvény hangulat, a telt szobának
köszönhetően. Ami tovább fokozta a kedélyeket, nem volt más, mint a helyszínen
üzemeltetett büfé, ahol kedvünkre vásárolhattunk, illetve ahonnan
megvendégeltek minket reggelivel és üdítővel.
 |
| A Nukleáris Bajuszfésű és mesélőjük Magyar Gergely |
A játék is kellemes
tempóban haladt, csapatunknak volt ideje szüneteket tartani, levegőzni és
másokkal is egy-két szót váltani. Erre a legalkalmasabbnak például az ebéd
mutatkozott, ugyanis elhanyagolható összegért cserébe, egy helyi étteremből
ebédet is rendelhettünk. Az időzítéssel nem volt probléma, a sok éhező szájnak
köszönhetően, a kiosztására kicsit várnunk kellett, a bőséges lakoma azonban
kárpótolt ezért. S mi is jobb annál, amikor finom falatok enyhítik a játékos
étvágyát, miközben a történet halad tovább? Talán az, amikor a feladatot
leadhatja munkaadójának! Mert, lehet egy történet bármilyen szövevényes,
kalandokkal teli és szórakoztató, egyszer minden modulnak vége, főleg, ha egy
találkozónk játszik az ember, így a mi kis kalandunk is véget ért. A modult
sikerült befejeznünk, a küldetést teljesítettük, sok helyet bejártunk és volt
olyan rész, ahol elkalandoztunk, ettől függetlenül csapatunk egyöntetűen úgy
érezte, mást is fel tudtunk volna fedezni. Az idő hiánya azonban meggátolt
ebben, ám a további történéseket, talán nem is baj, ha mindenki saját
fantáziájával tölti ki.
 |
| A lant a citera meg a két füstölgő dobverő és mesélőjük Messor (Sándor Kálmán) |
Miután mindenki végzett,
jött az eredményhirdetés egy kis ráadással. A játékosok nem csak a nyertesek
neveivel – ők pedig szép ajándékcsomaggal – gyarapodtak! Részesei lehettünk egy
zenés előadásnak is, sőt szabadon válogathattunk az asztalnyi
könyvgyűjteményből is, melyben egy-két igen értékes, illetve ritka darab is
fellelhető volt, így senki nem távozott üres kézzel.
A játék hevétől
lecsillapodva is egyet ért csapatunk abban, hogy jó élményekkel tértünk haza. A
szervezők előtt pedig emeljük kalapunkat, első azonban reméljük, nem utolsó
találkozójuk volt ez, igazán kitettek magukért, igyekeztek minden felmerülő
kérdést és problémát megoldani. Ezen felül pedig, igyekeztek egy olyan modult
alkotni, melyben bárki jól érezheti magát. Reméljük, a magányos farkasok
falkája sok taggal bővült ennek köszönhetően! Jövőre találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése