Legtöbben beleestünk már abba a hibába, hogy a játék elején oly mesteri
módon kigondolt karakterünkkel kissé túlzásba estünk. Nem csoda, hisz csábítóak
az epikus fegyverek, a menő ruházat vagy akár a ritka, különleges ereklyék
birtoklása. Van azonban egy határ, amit érdemes meghúzni!
A Dobran Team csapata bővelkedik
az eltúlzott karakterekben, illetve azok fegyvereiben. Az egyik legtöbbet
emlegetett epikus – ám a valóságban használhatatlannak tűnő – felszerelés egy
aktatáska volt, mely egy játékosunk fejéből pattant ki. A táskában tartotta
fegyvereit, mely egyszerre praktikus és kényelmes megoldás is… Vagy inkább
gondoljuk át? Hogy férhetne bele egy olyan pici táskába egy kard és egy gépfegyver?
Miért tenne bármelyik kalandozó is ilyet, még akkor is ha mondjuk titkos
ügynökkel játszik? Legkevésbé sem praktikus és ami a legfontosabb, nem
megoldható! A játékot ettől függetlenül karakterünk zökkenőmentesen végig
vitte, bár ez leginkább a kaland mesternek volt köszönhető. A másik
legkedveltebb történetünk, amikor a hozzánk frissen csatlakozott társunk kezdte
el mesélni, hogyan néz ki a karaktere. Mentségére szóljon, egy olyan lényt
próbált megformálni, mely valóban bővelkedik testi elváltozásokban és
képzeletünket felülmúló a kinézete, de ettől függetlenül életképes. Nem úgy, mint barátunk, akinek kard lábai voltak, egyik kezével a vizet, a másikkal a tüzet
irányította. Hátából két szárny
emelkedett ki, farka pedig a teret
volt képes uralni… Nem, ilyen nincs! A legmerészebb szerepjáték világában sem,
ahol a fizikai törvényeknek – még, ha azok másabbak is – egy ilyen lény vagy
akár fegyver megfelelne.
Hogy lehetek egyszerre minden
képzeletet felülmúlóan menő úgy,
hogy közben reális is maradok?
Szerintem egyszerű a megoldás. Igyekezzünk kreatívak lenni, de legyen szó
karakter megalkotásáról, vagy fegyverről, képzeljük el, a valóságban, hogyan
nézne ki. Életképes lenne? Tudnánk valóban használni? Ha a válasz nem, akkor
gondoljuk át, hol van benne a hiba. Fogalmazzuk meg magunkban, mit szeretnénk
az ellenségünkből kiváltani, amikor meglát bennünket. Félelmet? Szorongást?
Rajongást? Ha kitaláltuk, már is sokkal egyszerűbb elképzelni, belőlünk mi
váltaná ki ugyan ezt az érzést. Ha azt szeretném, hogy elbűvölő legyen a
karakterem, nem kell feltétlenül mini bőr ruciban mászkálnom és abban megtennem
az akrobatikus mozdulatokat egy esetleges harc során – mert ez sem reális,
kivéve, ha a Matrix világában játszunk… Elegendő magam elé képzelni egy gésát,
aki egy pillantásával képes elcsavarni a férfiak fejét. Így a figyelmemet nem a
pimaszul kevés ruhámra, hanem az arcomra, gesztusaimra vagy akár a
kisugárzásomra összpontosítom. Valóságosabb, nem?
Akkor is, ha sikerült egy élethű
karaktert megalkotnunk, még elbukhatunk vele a játék során. A karakter
személyisége, jelleme is könnyen elrontható, ha nagyon radikálisan állunk hozzá
egy dologhoz. A való életben sem csak jók vagy rosszak, bátrak vagy beszarik
vagyunk. Alakítsunk ki egy jó kis jellemet hősünknek, de tudjunk a helyzethez,
társainkhoz is alkalmazkodni. Ha egy karakter a játék folyamán egyre csak
ugyanazt hajtogatja és mindig ugyan úgy cselekszik, hamar ráunnak a többiek, a
mesélő sőt akár mi magunk is. Törekedjünk megőrizni jellemünket, de ne féljünk
a jellemfejlődéstől és a változatosságtól.
Annyira nem kapcsolódik ide, de
ha már az elrugaszkodásról beszélünk, érdemes szót ejteni arról is, hogyan
beszélünk a karakterünkkel. Egy középkori világban játszódó történet főhőse nem
úgy fog szólni társaihoz, mint ahogy mi tennénk. A „Srácok, tegyük el magunkat
holnapra, mert nehéz meló vár ránk és k*va korán kell kelnünk” helyett
használjuk inkább a „Barátaim, feküdjünk le most, hisz holnap bőven akad tennivalónk,
pirkadatkor indulunk” mondatot.
Amennyiben ezt végig olvasva úgy
érzed, a szerepjáték nem is igazán neked való, esetleg így nem látsz benne
élvezetet, ne keseredj el. Egyrészről, néha valóban mókás elszállósan játszani,
másrészről pedig vannak olyan játékok is, ahol kifejezetten erre összpontosít a
játék. A túlzás szerelmeseinek is találtak már ki megfelelő sztorit és világot
az alkotók. Arról nem is beszélve, hogy ezekbe a hibákba mindenki bele fog esni
eleinte, idő kell ahhoz, hogy tökéletesre fejlesszük ezt a tudásunkat. A
profivá válás útja viszont garantáltan mókás lesz így.
Az említettek neveit
szándékosan nem írtam le, nehogy emiatt legyetek róluk rossz véleménnyel.
Zárójelben csak annyit jegyeznék meg róluk, hogy az egyikőjük neve Sz-szel
kezdődik és ámel a vége, a másik jómadár neve pedig A betűvel indul és bu a
befejezése J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése