2016. március 21., hétfő

I. Farkasodú: Az expedíció - egy sötét kor emlékei

A hétvége folyamán lezajlott Gyöngyösön a Farkasodú első M.A.G.U.S. kalandjátéka, mely az Expedíció nevet viselte, s melyen a D.O.B.R.A.N. Team tagjai is majdnem teljes létszámmal részt vettek. Tekintettel arra, hogy a távolság a két csapat székhelye között kellően nagy, garantált volt, hogy nagy kalandban lesz részünk nem csak a modul során, hanem a való életben is. Ez így is lett, de most ejtsünk inkább szót a találkozóról, s annak kihívásairól.

Nem titok, s nem is szokott ez másként lenni, hogy hosszú előkészület előzte meg a találkozót, melynek a gyümölcsét majdnem 100 fő élvezhette a 2016. március 19-én megtartott rendezvényen. Az egybegyűltek száma, bár a csapatok jelentkezési listájából megtippelhető volt, ott helyben mégis elképesztően soknak tűnt. Mondhatni, minden adott volt egy jó hangulatú találkozó lezajlásához, még az idő is kegyes volt hozzánk.

Helbrut, aki a D.O.B.R.A.N. színeiben indult a találkozóra
Kis csapatunk is hosszas szervezés után, 18-án jutott le Gyöngyösre, ugyanis a rendezvény reggel 8 órai kezdéssel lett meghirdetve. Az egy nappal korábbi érkezésünknek köszönhetően a reggeli nyitó ünnepségen részt tudtunk venni, a kirendelt kalandmestereinkkel tudtunk végre személyesen is egyeztetni, és mind két csapat, mellyel indultunk kényelmes tempóban kezdhetett neki 9 óra körül a játéknak. Még arra is akadt időnk, hogy körbejárjuk a rendezvény helyszínét. Nagyon ötletes módon, a falakon gyerekek által készített farkasos képek voltak megtekinthetőek, melyek kellemes hangulatot adtak az amúgy is igényes helyszínnek. A termek kellően tágasak voltak, minden csapat kényelmesen elfért a másiktól, mindemellett mégis meg volt a rendezvény hangulat, a telt szobának köszönhetően. Ami tovább fokozta a kedélyeket, nem volt más, mint a helyszínen üzemeltetett büfé, ahol kedvünkre vásárolhattunk, illetve ahonnan megvendégeltek minket reggelivel és üdítővel.

A Nukleáris Bajuszfésű és mesélőjük Magyar Gergely
A játék is kellemes tempóban haladt, csapatunknak volt ideje szüneteket tartani, levegőzni és másokkal is egy-két szót váltani. Erre a legalkalmasabbnak például az ebéd mutatkozott, ugyanis elhanyagolható összegért cserébe, egy helyi étteremből ebédet is rendelhettünk. Az időzítéssel nem volt probléma, a sok éhező szájnak köszönhetően, a kiosztására kicsit várnunk kellett, a bőséges lakoma azonban kárpótolt ezért. S mi is jobb annál, amikor finom falatok enyhítik a játékos étvágyát, miközben a történet halad tovább? Talán az, amikor a feladatot leadhatja munkaadójának! Mert, lehet egy történet bármilyen szövevényes, kalandokkal teli és szórakoztató, egyszer minden modulnak vége, főleg, ha egy találkozónk játszik az ember, így a mi kis kalandunk is véget ért. A modult sikerült befejeznünk, a küldetést teljesítettük, sok helyet bejártunk és volt olyan rész, ahol elkalandoztunk, ettől függetlenül csapatunk egyöntetűen úgy érezte, mást is fel tudtunk volna fedezni. Az idő hiánya azonban meggátolt ebben, ám a további történéseket, talán nem is baj, ha mindenki saját fantáziájával tölti ki.

A lant a citera meg a két füstölgő dobverő és mesélőjük Messor (Sándor Kálmán)
Miután mindenki végzett, jött az eredményhirdetés egy kis ráadással. A játékosok nem csak a nyertesek neveivel – ők pedig szép ajándékcsomaggal – gyarapodtak! Részesei lehettünk egy zenés előadásnak is, sőt szabadon válogathattunk az asztalnyi könyvgyűjteményből is, melyben egy-két igen értékes, illetve ritka darab is fellelhető volt, így senki nem távozott üres kézzel.


A játék hevétől lecsillapodva is egyet ért csapatunk abban, hogy jó élményekkel tértünk haza. A szervezők előtt pedig emeljük kalapunkat, első azonban reméljük, nem utolsó találkozójuk volt ez, igazán kitettek magukért, igyekeztek minden felmerülő kérdést és problémát megoldani. Ezen felül pedig, igyekeztek egy olyan modult alkotni, melyben bárki jól érezheti magát. Reméljük, a magányos farkasok falkája sok taggal bővült ennek köszönhetően! Jövőre találkozunk.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése