Horror és szerepjáték - A hangulat

A XX. századi horror királya, akit méltán nevezhetünk Edgar Elen Poe modern utódjának, H.P. Lovecraft neve sokak számára ismerős lehet. Ki már találkozott munkásságával leginkább a groteszk szóval tudná illetni. Egyedi stílusát számtalan novella, film és szerepjáték dolgozta fel. Cikksorozatommal próbálom meg körül ölelni a témát, mint a mélységben megbúvó lény csápja áldozatának testét.

          

A kísérletező kedvű „Kalandozók” igen nagy választékkal találhatnak borzongató, izgalommal telített társas- és szerepjátékokat a piacon, mint a Hasfelmetsző Jack vagy a Rettegés a Múzeumban illetve a sokak számára ismert és szeretett méltán híres Vampire szerepjáték sorozat. Ezen játékok felépítése igen hasonló a többi kategória alkotásaihoz. Itt is egy kerettörténetbe illesztett világban találjuk meg a számunkra kedvencé vált, vagy legszimpatikusabb karaktert, melynek bőrébe bújva kalandozunk.

„Akkor miért különleges mégis a stílus?” – kérdezheti joggal az olvasó. Amiben egyedül álló – és pontosan ezért a kedvencem – a Hangulat melyet a háttér, egy mesélő, illetve a kalandozó csapat közös munkával hoz létre. A jó kalandmester - legyen a sztori kacifántos, többszörösen összetett, vagy épp pofon egyszerű - célja a szórakoztatás, melyet rettegéssel, sötét árnyakkal, borzongással idéz elő.– Higgyétek el kételkedő Kalandozók, rettegve is nagyon jól lehet szórakozni!

A hangulatfokozás jól bevált módszerei még a sejtelmes zene vagy hangok sorozata, elsötétített szoba, egy-két pislákoló mécses. Ezek után pillanatok alatt átérezzük a megszemélyesített karakter helyzetét. Sokszor igazi jellemjátékot ad a félelem, a rettegés, az, hogy már mi játékosok akarunk kétségbeesetten kikerülni az aktuális helyzetből.

Egy-egy kaland végén én személy szerint mindig rájövök, hogy a fantasy játékokban megalkotott és nekünk rontó varázslatos lények, sárkányok, démonok, egyes esetekben istenek veszedelmes ellenfelek, de legveszedelmesebb az mikor a Félelem áll velünk szemben, és ellene nem tudunk a kockákkal találatot vagy sebzést dobni. Lehetőségeink korlátozottak megpróbálunk elbújni, elszökni előle és akkor elbuktunk, vagy szembeszállunk vele és megpróbáljuk kijátszani azt. A végeredmény minden esetben egy jó szórakozás ahol, a mi belső félelmeink törnek elő és kovácsolnak csapatmunkát, vagy totális káoszt a sztori végére.

Kedvenc íróm H. P. Lovecraft munkásságára épített, és nagyon sokak által kedvelt asztali szerepjáték a Call Of Cthulhu (Cthulhu Hívása) egy kicsit még jobban megfűszerezi ezt sajátos háttér világával.

Kalandozók kik beléptetek a kapun, készen álltok a folytatásra? …

Hangulatkeltés

Arról, hogy mitől lesz jó egy játék, szinte mindenki mást gondol. Léteznek különböző praktikák, hogy még jobbá és színesebbé tegyük az élményt. Nem mindenki ragaszkodik ezekhez a trükkökhöz, de mindenféleképpen érdemes legalább egyszer kipróbálni. Nézzük meg, mit tehetünk kaland mesterként annak érdekében, hogy játékosaink a lehető legjobban át tudják élni a kalandot.

Egy jó játék sok előkészületet igényel. Érdemes a sztorit előre megírni, így elkerülhető a hirtelen jött ihlet hiány és a kínos elakadások. Amennyiben a vázlatunk meg van, nekiláthatunk a terep előkészítésének. Ahhoz, hogy teljesen el tudjuk képzelni, hol is játszódik a történetünk, érdemes térképet készíteni. A játékosok nem gabalyodnak bele abba, hol jártak már korábban és hol nem, az előttük lévő segédleten nyomon tudják követni, hova tartanak éppen. Ez több helyről is beszerezhető. Akár az internetről, akár törvénykönyvekből könnyen lementhető, fénymásolható. Érdemes lehetőség szerint mindenki elé pakolni egyet, mivel mindenki másként szereti jelölni, a fontosabb helyszíneket. Amennyiben a játék során nem mászkálnak messzire a kalandozók, esetleg egy kis helységben zajlanak az események, akár saját szerkesztésű vázlatot is tehetünk eléjük.

A játékosoknak nem csak a terepet kell ismerniük, jó, ha azt is el tudják képzelni, hogyan nézek ki a főbb karakterek, akikkel találkoznak. Nem arra kell gondolni, hogy minden falusiról készítsünk rajzot, aki mellett elhaladunk a kaland során, illetve maga a játék is a képzelőerőn alapszik… Arra gondolok, hogy a főgonoszról, megmentésre váró karakterről vagy a játék közben végig mellettünk cammogó szánalom goblinról készített „fénykép” sokat dob a játék hangulatán. Ezek a karakterek központi elemei a játéknak, ezzel a módszerrel pedig külön hangsúlyt tudunk rájuk fektetni. Versenyeken is bevált szokás a képek hozzárendelése egy-egy alakhoz, akinek fontos szerepe van a történetben.

Persze több karakter is lehet egy sztoriban, akinek nagyobb szerepet szenteltünk, nem kell mindhez fényképet mutogatni. Sokszor az is elég, ha például a főellenség jobbkezéről - aki talán még többször döngöl minket a porba, mint maga a célpontunk - kapunk egy jó kis háttértörténetet. Amennyiben a jellemvonásait egy róla szóló történeten keresztül ismerjük meg, ismételten egy olyan nyomatékot adhatunk a karakternek, mellyel kitűnik a többi lényegtelen szerep közül.

Gondoskodjunk a külső hangulatfestésről is, ha azt szeretnénk, hogy garantált legyen a játék élmény. A megfelelő zene kiválasztása nagyban elősegíti a kellő hangulatot, melyet a cselekményhez mérten tudunk válogatni. A csata jelenet előtt és közben tegyünk be olyan zenét, amitől igazi hősnek érezhetjük magunkat vagy éppen csatára buzdít. A gondolkodós jeleneteknél váltsunk csendesebbre, relaxálásra alkalmas zenére, mely elősegíti a gondolkodást. A drámai részeket pedig fűszerezzük meg valami líraival, valami igazán szívhez szólóval. A játékosok akaratlanul is hangolódni fognak arra a dallamra, amelyet hallanak és könnyebben élik bele magukat az adott szituációba. Ne essünk túlzásba azonban, a zene ne vegye el a figyelmet a játékról, érdemes olyan dalokat használni, melyek hallatán nem üvölt fel senki, hogy: EZ A KEDVENC SZÁMOM, YEEAAAAAH!”

A hangulat fokozására nyugodtan használhatunk tárgyakat, melyeket a történetben viszontlátunk. Emiatt azért senki ne vásároljon kétkezes pallost több ezer forintért, de amennyiben pont van otthon bármilyen relikvia, mutassuk be a nagyközönségnek. Tegyünk gyertyákat az asztal köré, ha a hangulat úgy kívánja vagy használjunk bármit, ami a történetbe beleillik. Hosszabb játékok esetében hangulatos, ha napszaknak megfelelő jeleneteket játszunk. Könnyebb este elképzelni a sötét erdőt, mint reggel vagy pirkadatkor. Sőt, merjünk kimenni a szabadba is, ha kell és az idő is megfelelő hozzá.

A történet elmesélése tehát nem merül ki abban, hogy mesterien bánunk a szavakkal. Legyünk kreatívak és ragadjunk meg minden lehetőséget ahhoz, hogy ott érezhessük magunkat a kocsma, csatatér vagy egy álomszerű kastély kellős közepén. 

Ahogy a kalandozó látja a játékost

A legtöbb szerepjátékosnak meg van a maga sztorija a nem épp legjobban kijátszott karakteréről, furcsa eseményekről vagy egy különös csatáról, melynek végkimenetelét egészen biztosan ők sem úgy gondolták, ahogy… Ezeken a történeteken mi magunk is jót nevetünk. Mit gondol erről egy igazi kalandozó, ki a legtöbb esetben józan eszének teljesen ellentmondva, saját akaratunk szerint csinálja végig a küldetést?

- Sirion di Groud, Pyarron lovagja, az Ezüstkar Lovagrend haditanácsosa, és hírhedt vándor. Ki kalandokat űzve forgatta már kardját majdhogynem fél Yneven. Köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunk.

 - Én pedig köszönöm jóravaló szavait, melyekkel engem illetett, igazán megtisztel. Habár szerintem a hírhedt helyett helytállóbb lenne a közismert jelző. Hagyjuk meg a hírhedtséget a tisztesség másik oldalán szolgálóknak.
 - Igaza van, ez egy apró nyelvbotlás volt részemről. Nos, ha nem bánja, akkor rá is térnék a kérdésekre.
 - Nem, természetesen. - Sirion hangja, pontosan olyan volt, mint amilyet az ember egy tekintélyt parancsoló lovagnak elképzel.
 - Rendben, tehát. Sirion, Sir Groud, mi a véleménye a szerepjátékról?
 - Ez egy elég kemény kérdés így elsőre, nem gondolja? - s elmosolyodott rendezett szakálla mögött. - A véleményem, természetesen összességében pozitív, hiszen ez adja az otthonom. És Ynev nélkül én sem élnék vagy legalábbis nem Ezüstkar lovagként.
 - Szóval szereti a lovaglétet?
 - Ilyet csak egy nem lovag kérdezhet.
 Most rajtam volt a sor, hogy elmosolyodjam, meg kell hagyni, ahogy azt interjú előtt s közben is tapasztaltam, az öreg pyar, majd oly bátran vág nyelvével is, miként kardjával.
 - Talán igaza van ismét. Mondja Sir, miként vélekedik a lovagokkal kapcsolatos sztereotípiákról? Tudja, az embernek, ha megemlítik, rögtön egy teljesvértben rostokoló, pajzsot és kardot hordó egyén jut eszébe, aki a becsület igaz bajnokaként vonul színre a ragyogó napfényben, hogy aztán megküzdjön az eredendő gonosszal.
 - Mondja ezt egy ranagol lovagnak...- mintha némi szarkazmust hallottam volna felcsendülni. De jó kedve továbbra is töretlen maradt.
 - Érti mire gondolok Sirion.
 - Igen értem. Nos, látja a legnagyobb problémám a sztereotípiákkal, hogy azok sztereotípiák. Valaki nem attól lovag, hogy mit visel, mivel küzd, vagy hogy épp ráragyog-e a nap amikor megjelenik. A morális és erkölcsi kódex szintén változó majdhogynem lovagrendenként. Óriási tévhitnek tartom, amikor azt gondolják, hogy virágnyelven beszélünk egész nap, egész életünkben. Komolyan az ékesszólás a politika fegyverneme, hát had legyen a lovag is ember, ha vacsorázik, vagy ha épp az árnyékszék felé tart. Az etikettnek meg van a maga helye, az erőltetett szóvirág kertészet szerintem frusztráló és zavaró.
 - Tényleg ennyire súlyos a helyzet? Úgy értem én azért ezt nem tapasztaltam, láttam, hallottam ilyen súlyos formát ölteni.
 - Hohh, - horkant fel nevetve. - El se hinné. Kalandozásaim során rendre összesodornak az istenek furcsábbnál furcsább kalandorokkal. Látott már maga lovaskopját a hátán cipelő lovagot, aki évek múltán is úgy gondolta, hogy egyszer lesz alkalma elsajátítani azt közelharcban forgatni? - nézett rám kérdőn, de erre nem igazán tudtam mit válaszolni, magát a tényt is röhejesnek találtam. – No, látja valami ilyesmi volt az én reakcióm is. 
 - Ehhez tényleg nehéz bármit is hozzá fűzni. Van még valami hasonló története? Esetleg szituációk, amiknél egy jó lovag, mint ön a fejét fogja, amint, látja mit meg nem kell tenniük a karaktereknek egy egy játékos érdekében? Lemerem fogadni, hogy szegény említett kopjás barátunk sem saját kútfőből találta ki magának ezt a szenvedélyt.
 - Ejhh, - csillant Sirion szeme egyszerre elkeseredettségtől és derűtől. Tipikusan úgy, mint amikor az embernek valami olyasmi jut eszébe, amitől nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen. - Sajnos ismét azt kell, hogy mondjam, hogy megannyi ilyen esetnek voltam tanúja vagy hallottam róla.
 - Igazán? Megosztana egy párat velünk?
 - Hogyne. Az egyik kedvencem az aludni is páncélba járó vértviselő. Ember, komolyan el tudja maga képzelni sokszor milyen kényelmetlen ez a bádogdoboz? Most is csak úri mivoltom miatt viselem, az önök iránti tiszteletből. Értem én hogy hozzászokunk, megszokjuk a viselését, de mindennek van határa... Néha kíváncsi lennék, maguk közül ki alszik, meg ki megy reggelizni munkaruhában. - azért itt tartott egy rövid mosoly szünetet, láthatóan értékelte a saját humorát. - Egy másik számomra igazán nevetséges helyzet, amikor a legendás kalandozók a pulthoz érve üvöltve, vagy pompás humorról tanúbizonyságot tevő hihetetlenül nem frappáns ámde általuk viccesnek gondolt körmondatokkal rendelnek a söntéstől. Amikor maga vásárol egy fél kenyeret vagy iszik valahol egy olyan fekete löttyöt, amit a reggelihez szoktak inni...
 - Kávét?

 - … igen azt. Szóval olyankor maga is mindig így rendel? Illetve észrevette már, hogy nem látni kalandozót, aki vizet inna? Sör, bor, tömény szesz. Nem volt még alkalmam azt hallani, hogy „két kupa vizet legyen szíves, de a legjobból!”
 - Valóban, talán ez ennek az életformának az egyik velejárója.
 - Ami még mindenképp említésre méltó, nem szeretnék kifutni az időnkből, de ezt még muszáj hallaniuk, szóval az az egyes harcok kimenetele. Ki hallott már harcosról, aki egy pallossal (!) visszakézből szaltózva szeretne támadni? Néha elképesztő miféle gyöngyszemek születnek egy-egy kaland során.. Biztosra veszem, hogy önök is bőven rendelkeznek hasonló csillogó ékkövekkel, örökkön égő lángú psziképekkel, hasonló abszurd helyzetekről.
 - Bizonyosan.. Mégis mindig jó az ilyet hallani. Főleg egy kalandozótól. Saját tapasztalat van ezen a téren, mi az ön momentuma?
 Sirion di Groud, Pyarron lovagja, s az Ezüstkar Lovagrend haditanácsosa ismét rám nevetett.

- Egyszer meg kellett próbálnom kitörni egy 7fős lándzsás falanxon keresztül, így hát neki vágtattam, mert a játékos éppen úgy gondolta, hogy ennél mi sem egyszerűbb, mert ő ezt látta egy filmben és ott működött.
 - És?
 - Hát ez alkalommal nem sikerült...
  - Köszönöm szépen, hogy elfogadta a meghívásunkat, az egész Dobrán nevében. Még rengeteg kalandos évet, és remélem hallunk még önről.
 - Részemről a megtiszteltetés.

Minden jó kaland egy kocsmában kezdődik

Bármilyen játékba is kezdjünk, az első legfontosabb állomás a kocsma, ahová a kaland során többször is visszatérhetünk, így végig egy stabil pontját képezi a játéknak. Mit érdemes még tudni ezekről a különleges helyekről, ahol egészen biztosan valami zűrbe keveredünk karakterünkkel?

Ahhoz, hogy a kaland elkezdődjön, szükség van egy csomópontra, ahol a karakterek találkoznak munkaadójukkal és megkapják a feladatot. Ha a kaland mester ügyes, ki tudja mesélni, honnan ismerik egymást korábbról a játékosok, de kevésbé gyakorlott mesélők számára a karakterek első találkozására is alkalmas lehet ez a csomópont, ami nem más mint a kocsma. Mindig gyanús alakok töltik meg és egyfajta különös aura veszi körül. Ép eszű ember nem igen tenné be a lábát egy ilyen helyre, pont ezért alkalmas a kalandorok számára. A különös alakok egyike lesz nagy valószínűséggel az a személy, aki a nem mindennapi munkát kínálja fel számunkra. Ez a személy lehet akár maga a kocsmáros is, de bárki legyen az, mindig legyünk résen, mert az itt tartózkodó alakok nem csak furcsák, veszélyesek is. Nem érdemes már a játék kezdete előtt verekedésbe bocsátkozni, ugyan is az itt tartózkodók valószínűleg erősebbek nálunk.

A kocsmáros legtöbb esetben nyugdíjba vonult kalandozó. Ha barátságosan közelítjük meg, nem csak az életünk lesz biztonságban, de nagy az esély arra is, hogy hasznos információkkal leszünk gazdagabbak. Az öreg kalandozó mindig jól ismeri a helyet, a legendákat, személyeket és biztos informáltabb nálunk a feladatunkkal kapcsolatban. Igaz lehet ez a többi vendégre, bár ha a mesélő úgy akarja, egy teljesen üres helyre is betévedhetünk, ahol csak a tulajjal tudunk beszélni.

Nem csak információ áramlás céljából érdemes kocsmázni a kaland során. Mivel zárt helyről beszélünk, ahol általában nem csak inni, hanem megszállni is lehet, így alkalmas a csoportos megbeszélésekre is. A kihallgatás kockázata fenn ál, de mivel jobb a helyzet egy utcai eszmecsere esetében? Kényelmesen a szobánkban vagy a fogadó eldugott részében át lehet beszélni, hogyan kezdjük el a küldetést, illetve bármikor vissza is térhetünk oda.

A hely fontosságát a legtöbb szerepjáték alkotója felismerte, így a kalandmesterek is gond nélkül bele tudják mesélni a sztoriba. Vannak játékok ahol egy-egy kocsmához még legenda is fűződik. Ki ne ismerné Torozon Tavernáját a M.A.G.U.S. leghírhedtebb kocsmáját? Ott garantáltan munkára találunk, vagy jó nagy slamasztikába keveredünk. Elbeszélések szerint egyszer egy kalandozó belekarcolta a taverna egyik padjába, hogy „a világ közepe” ami azóta is ott van a kopott padon. Senki nem tudja, ki és miért tette ezt a kijelentést, és bár alátámasztani nem tudják, megcáfolni sem próbálta senki.

A való világ kocsmáiban is lehet részünk bizonyos kalandokban, mondjuk, ha leborítjuk a pultnál mellettünk ülő sörét. A párhuzamot viszont a régi idők kocsmáiban kell keresnünk, amikor a kocsmáros tényleg minden vendégét ismerte és a hírek pedig szájról szájra terjedtek. Amikor az átutazó emberek nagy ritkaságnak számítottak egy kis zárt falu körében, kik felbolygatták az ott élők nyugalmát jelenlétükkel.

Nerd társadalom

A kelleténél több időt fordítasz a hobbidra? Sok időt töltesz egyedül? Több barátod van a szájber világban, mint a valóságban? Van egyáltalán barátod? Szívesen hordod nagyapád ruháit és mellé esetleg még hatalmas kerek szemüveged is van? Akkor gratulálok, nerd vagy!

A szó valódi jelentése angolul legkevésbé sem pozitív. Azokat az embereket hívják nerdnek – ejtsd nörd, akiket magyarul mi talán lúzereknek vagy gyíkoknak neveznénk. Az ilyen fiataloknak köztudott, hogy nincsenek barátaik, igazi vesztes alakok, akik nyomorúságos életüket a virtuális világgal kompenzálják. A hobbijuk eltérő, nagy rétegük számítógépes játékokkal játszik, de vannak, akik a képregények, könyvek vagy egyéb más nerdségekben lelik örömüket. Mivel nem túl közkedveltek, legtöbb esetben a kinézetükkel sem foglalkoznak, ezért már első látásra megmondható valakiről, hogy ő bizony egy különálló.

A manóba, annyira nem is jó dolog ez! Hogy lehet akkor, hogy egyre több helyről halljuk azt, hogy valaki ezek ellenére is nerdnek nevezi magát? Mint mindenből, ebből sem szégyelltek a világunkat egy sötét, eldugott szobából uraló világvezérek trendet alkotni. Mondanám ezt első felindulásból, üldözési mániámhoz hűen, mégis inkább leültem kicsit gondolkodni a dolgon. Eleinte az állandó gép előtti kockulás ciki dolognak számított. Ha egy nagymenő meghallotta, hogy WOW-ozol (World of Warcraft) egyből hangos hahotázásba kezdett és téged körbe állva nevetett ki a jól fésült barátaival együtt, majd ment és rúgta a bőrt, amiért a lányok oda voltak. Túlzás? Jó, talán nem volt ennyire vészes a helyzet régebben. Az viszont biztos, hogy ezt a hobbit emlegetve nem lettünk a társaság kedvencei. Régebben, ha azt mondtam valakinek, szeretem a rajzfilmeket, legyen az szuperhősös vagy akár anime, egyből a fejemhez vágták, hogy mekkora dedós vagyok és visszaküldtek, hogy játsszak a tazóimmal egymagam. Hozhatnánk példának a vámpír kultuszt is. Pár éve még sátánista voltál, ha a kelleténél hangosabban ejtetted ki a szádon a vámpír szót, így inkább csendben maradtál. Manapság is érdemes hallgatni a dologról, mert a Twighlight fanatikus tinik fognak szétcincálni, ha közlöd velük, hogy az általuk bálványozott Edward bizony nem vámpír véleményed szerint, mert… Ezt akár órákig is sorolhatnám – nem csak azt, hogy mi volt régen gáz, de azt is, hogy miért ne nevezzünk egy csillámló szépfiút vámpírnak!

Manapság már más a helyzet. Többek között a LOL-nak (League of Legends) hála az esport fénykorát éli. Mindenki játszik, ha van hozzá tehetsége, ha nem. Korábban már említettem a vámpír mánia egy újabb szintjét, ami magával hozta a többi kultikus téma iránti érdeklődést is. Vérfarkas, boszorkány, faun, óriás és ork mind menő arcok a mai fiatalok számára! Szerepjáték? Naná, nem kell profinak lenned, az is elég, ha elmondhatod, már próbáltad. Ez többé-kevésbé elmondható az olvasásról is. Nem gond, ha nem olvastál végig egy könyvet sem, csak fogj kézbe egyet, fotózd le magad vele és tedd ki Instagram-ra a megfelelő hastag-gel ellátva.

Lehet ismét túlzásba estem, ennyire most sem vészes a helyzet. Trendet követő emberek mindig mindenhol lesznek, akik miatt sok esetben negatív kép alakul ki a társadalom nagy részében, mert az ilyenek sosem tudják, mit miért tesznek, csak mennek a többi után. Remélem mindenkinek átment az infó, hogy a nerdködés is egy irányzat, amit szintén követnek a hozzá nem értők. Előbb utóbb a terndvadászok megunják és valami új után kutatnak majd, hogy annak is hű követőivé válhassanak néhány hónap erejéig. Nem is érdemes hát több szót fecsérelni rájuk.

Beszéljünk inkább a valódi nerdökről, akiknek viszont nagyon jót tett ez a hirtelen jött rajongás a téma iránt. Többé már nem kell őket kiutálni, szóba lehet velük állni, mert ez tök divatos. Ahogy mondtam, ez elmúlik majd, de az első és legnehezebb lépést megtettük. Eddig az emberek nem is akarták a szürke egereket megismerni, mert bénának tartották őket. Manapság már nem ijeszt el senkit, ha azt mondjuk neki, a hétvégi programunk nem piálásból, hanem szerepjátékból állt ki. Aki eddig fintorgott a hobbink hallatán, az most visszakérdez: Mit jelent akkor ez pontosan? Mi pedig elmagyarázzuk, lelkesen és boldogan, hisz a kedvenc elfoglaltságunkról van szó. Ekkor talán ráébrednek, hogy ha ekkora szenvedéllyel képesek vagyunk beszélni róla, nem lehet olyan rossz dolog, ki kellene próbálni. Nem vagyunk egyformák, így nem biztos, hogy a kívülálló félnek is tetszeni fog, de úgy tud majd véleményt formálni, hogy tudja is, miről beszél és talán elnézőbb lesz az ilyen furcsa emberekkel szemben. Mert valljuk be, kívülről valóban furcsának tűnhet egy két nerd dolog.

Eddig elég tág körben beszéltünk a nerdségről, szűkítsük le kicsit a témát a szerepjátékra. A blogon többször is emlegettük már azt, hogy újra felfelé ível az a bizonyos mérő. Ennek egyértelműen egyik oka az, hogy manapság divatos, ha valaki kicsit különc. Ennek köszönhetően a valóban különc emberek a valóban különös szokásaikkal szépen lassan beleolvadtak a társadalomba, így már annyira nem is egyediek, de több lehetőségük van barátkozni, érvényesülni. Nem beszélve arról, hogy manapság egyre többen nevezik magukat nerdnek, így a szó mögött húzódó negatív tartalom is egyre inkább háttérbe szorul. Éljünk tehát nyugodtan a kifejezéssel és tudjunk magunkkal szemben kicsit kritikusak lenni, mert a negatív tartalomtól eltekintve a kifejezés még mindig arra irányul hogy valaki ezekhez a nem mindennapi elfoglaltságokhoz vonzódik és napi szinten ezzel foglalkozik. Nézzünk mélyen magunkba és tegyük fel a kérdést. Igazi nerdök vagyunk vagy csak szeretnénk tartozni valahová?

Szelfizz kockával nyereményjáték!

Szelfizz kockával!

Mai naptól kezdetét veszi a Dobran Team második nyereményjátéka!

Küldj el egy képet magadról és kockádról, hogy részt vehess a játékban. Lehet selfie, más által készített kép, lehettek rajta többen is. Szerkesztés nem kizárás és minél ötletesebb annál több az esély a győzelemre.

A nyertest MI választjuk, az általunk legjobbnak tartott kép gazdája viheti el a nyereményt, amit egyelőre még nem fedünk fel. Legyen elég annyi, hogy a beküldött képeket fogjuk felhasználni az elkészítéséhez.

A képeket facebook-on privát üzenetben vagy a dobranteam@gmail.com e-mail címre várjuk.

Kalandra fel!

Üdv

Dobran Team csapata

Munchkin, a mókából sosem elég!

A nagysikerű kártyajáték, a Muchkin több órás szórakozást biztosít az egymást megtréfálni vágyók részére. Bár nehéz az alap játékot megunni, a készítője biztosra ment és több kiegészítőt készített a már meglévő lapok mellé. Nézzük meg, miből válogathatunk, ha bővíteni szeretnénk a paklinkat!

A játék menete a kiegészítők beszerzése után nem változik. Mit nyerünk akkor a beszerzésükkel? Még több mókát és kacagást. A játék, mint paródia látott napvilágot, mely az egész műfajt vette célba. A kiegészítőkkel más a helyzet. A legtöbbje egy-egy játékra fókuszál és annak sajátosságait tükrözik a pakli lapjai is. 

Munchkin Booty 

Az alap játék 168 lapot tartalmaz, mely összesen 3 fajt - elf, törpe, félszerzet – és 4 kasztot  – harcos, pap, varázsló és tolvaj - tartalmaz. Az első kiegészítőben plusz 112 lapot kapunk és elérhetővé válik az ork faj is. A gnómok az ezt követő plusz pakli során hozhatjuk be a játékba és a későbbiekben lehetünk bárdok vagy akár vadőrök is. Minden fajnak és kasztnak sajátos képességei vannak, ezek bővülésével a játék is sokrétűbb és szórakoztatóbbá válik. Minél több kombinációt tudunk kitenni a lapjainkból, annál többféle módon lesz lehetőségünk  a másiknak keresztbe tenni és nagyobb eséllyel védhetjük be magunkat a társainkkal szemben.

Ne gondoljuk azonban azt, hogy csak a lehetőségeink növelését eszelte ki ellenünk Steve Jackson! Jött az a jópofa ötlete, ha már úgy is kicsúfolta a műfajt, hogy ne álljunk meg az átlagos szerepjáték kliséknél, gúnyolódjunk tovább. Piacra dobtak hát John Kovalic segítségével olyan kiegészítéseket, melyek a témához kapcsolódó, de különálló stílusokat figuráznak ki. Gondolok itt az űrből érkező lapokra, vámpír paklikra vagy akár a Cthulhu kártyákra. Ezekben a gyűjteményekben mind a szörnyek, az átkok és a felszerelések is az aktuális témához kapcsolódnak és a már jól megszokott komolytalansággal mutatják be kultusz közhelyeit.

Munchkin Cthulhu

A játék önmagával szemben is kritikus, így az általa korábban kiadott lapokat sem kíméli. Bővülhetünk olyan paklikkal is, amik az alap játékban megtalálható fajokat és kasztokat egészítik ki. A Papi baki a papokat célozta meg, de van olyan kiegészítő is, amelyben „hátas” állatok kapnak főszerepet, melyek segítik, vagy épp nehezítik a menekülésünket, küzdelmünket a csata során.

Kalandozó szelleműeknek ajánlom a kiegészítéseket. Aki szereti az alap játékok, kedvét leli majd a plusz paklikban is. Bárhogy is ülünk le játszani, ne feledjük ez első és legfontosabb szabályt: családtaggal, baráttal, barátnővel ne játssz együtt! Ha mégis, próbáld meg élvezni és a lehető legalattomosabb módon megszívatni a másikat. Ugyanis a Munchkin lehetőséget ad arra, amire az életben csak oly kevesek hajlanak, gátlások nélkül, könyörtelenül a saját érdekeinkben, a másikra való tekintet nélkül cselekedni.

Munchkin, a legidegesítőbb kártyajáték

Érezted már úgy játék közben, hogy ráférne játékos társaidra egy jó kis szívatás? Megfordult már a fejedben, hogy sunyi, alattomos módon nyerj meg egy partit? Esetleg szeretnél szabályok nélkül csak a játék élvezetéért játszani? Akkor a Munchkin a te paklid!

A Munchkin-t Steve Jackson álmodta meg. Célja az volt, hogy egy szerepjáték paródiába bújtatott egymás megtréfálásra alkalmas játékot hozzon létre. Sikerült neki! Az első és legfontosabb tudni való, hogy csak erős idegzetűek vagy birkatürelműek próbálják ki. A játék ártalmas lehet a baráti kapcsolatokra, továbbá nem ajánlott a pároddal együtt beszállni!

Viccet félretéve, a játék valóban egy paródia, ennek ellenére nehéz nem komolyan venni. A 2001-ben kiadott játék célja, hogy elérd a 10-es szintet. Könnyűnek hangzik mégsem az, ugyanis a John Kovalic által megillusztrált lapok szinte mindegyike arra szolgál, hogy ez ne történhessen meg. A játékot 2-6 számú játékosra tervezték. Minél többen vagytok, annál nehezebb lesz elérni a hőn áhított 10-es szintet. A játékidő 30 perctől több órán keresztül is tarthat.

Az alap pakli 168 lapot tartalmaz, melyben vannak Kazamata és Kincs kártyák. Mindenki 1-es szinten kezd, az első játékost pedig kocka dobás segítségével határozzuk meg. Aki a legnagyobbat dobta, az kezdheti el a kazamata felfedezését. Az első lépés minden kör elején, hogy a játék elején – később pedig a fosztogatások során megszerzett – lapokat kipakoljuk magunk elé. A kezünkben az első körben 8 lap lesz, 4 kazamata és 4 kincs kártya. A kirakhatóak közé tartoznak azok a lapok, melyek faj vagy kaszt kártyák. Ha nincs fajunk illetve kasztunk, akkor egyszerű emberek vagyunk speciális képességek nélkül. Felszerelésünk azonban így is lehet. Különböző bónuszokat adó lapokat találhatunk a pakliban, melyek a harcok során lesznek hasznunkra. Ha mindent kitettünk magunk elé, a fennmaradó lapokat kezünkben tartva – lehetőleg a többieknek ne mutogassuk őket – elindulhatunk a kazamatába, hogy kifosszuk azt.

Az asztalra letett kazamata lapok közül felhúzzuk a legfelsőt. Három lehetőség jöhet ekkor szóba. Szörny lapot húztunk, ebben az esetben meg kell a szörnnyel küzdenünk. A lap tetején található a szintje, melynél ha nagyobb a mi eddig megszerzett szintünk a bónusz lapok összegével együtt, nyertünk. Ekkor a szörny után járó számú kincset felhúzhatjuk, illetve automatikusan szintet lépünk. Kaphatunk átkot is, ebben az esetben az átkot bekapjuk és átadjuk a kört a következőnek. A harmadik eshetőség, hogy olyan lapot húzunk fel, ami nem szörny és nem átok, például egy faj kártya vagy egy különleges lap, ekkor dönthetünk, hogy húzunk még egy lapot és kifosztjuk a kazamatát vagy keressük a bajt és a kezünkben lévő szörnyet megidézzük magunk ellen.

Kincs és Kazamata lapok

Fontos tudnivaló, hogy a szörnyek legyőzését követően mindig egy, néha kettő szintet is lépünk, így néha érdemes kihívni magunk ellen sorsunkat és keresni a bajt. A csaták során azonban társaink segíthetnek, de akár akadályozhatnak is. A különleges lapok kidobásával csökkenthetjük az éppen csatázó játékos szintjét, megátkozhatjuk, illetve hívhatunk segítségül további szörnyeket is, hogy minél nehezebb legyen a küzdelem. Segíthetünk is akár, ha magas szintű szörnyet húzott a másik, felajánlhatjuk, hogy vagy kincs kártyáért vagy másért cserébe beállunk mellé, így a mi szintünk az övéhez adódik. Ebben az esetben szintén dönthet úgy a harmadik, hogy megszívatja immár két társát és adhat plusz szintet a szörnynek. Abban az esetben, ha nyertek, a csatázó szintet lép, aki segített neki pedig megkapja jutalmát. A faj kártyáknak az egyik előnye, hogy az elf is léphet szintet, ha nyertes csatában segédkezett.

Ami alapján érdemes mérlegelni, mennyire akarjuk meggátolni, hogy legyőzzék a szörnyet, nem más, mint hogy, mivel jár az, ha ez nem sikerül. Könnyen belehalhatunk a csatában, ez a bónusz lapjaink elvesztésével és automatikus 1-es szinttel jár. Szörnyenként azonban ez eltérő, akár a tárgyaink elvesztésével is járhat vagy csak szimplán szintvesztéssel. Lehetőségünk van azonban elmenekülni. 5-ös vagy 6-os dobással tudunk megmenekülni a szörny elől alap esetben. Ha nem sikerül, akkor történik a szívás, vagyis halál vagy amit ír a kártya. Sikeres menekülés esetében azonban nem húzhatunk kincset a kazamatából, ugyanis az azt őrző szörnyet nem győztük le. Ha több van belőlük, mind elől el kell menekülni, ha többen küzdünk vele, akkor pedig mindenkinek dobnia kell a siker érdekében.

Minden esetben érdemes azonban elolvasni a kártyát, melyet kihúztunk magunk ellen. Előfordulnak olyan lapok, ahol vannak különleges feltételek vagy képességek. Egyes szörnyek nagyobb szintűnek számítanak, ha mondjuk törpeként küzdünk meg velük. Van olyan is, ahol egy bizonyos szint, mondjuk  4-es alatt integethetünk neki és elsétálhatunk mellette. Nem kell tehát sem megküzdenünk, sem elmenekülnünk, de kincset sem kaphatunk. Mindig mérlegelni kell, mit teszünk és mekkora az esélye annak, hogy a többiek szövetkezve ellenünk, győzedelmeskedhetnek felettünk.

Miután kazamatát kifosztva vagy kincs nélkül maradva befejeztük a kört, átadhatjuk azt a következő játékosnak, vagy üzletelhetünk is. Vannak olyan bónusz lapok, amit csak férfiak vagy csak bizonyos fajok, kasztok használhatnak illetve épp ők nem. Ezeket eladhatjuk a rajtuk szereplő áron, vagy cserélhetünk. Ha 1000 arany értékben eladjuk őket, szintet lépünk, de az arany nem marad meg a következő körre. Bótolás közben nem vagyunk kötelesek igazat mondani. Fogalmazzak inkább úgy, hogy az esetek 90%-ában nem mondunk ilyenkor igazat?! Ígérhetek egy plusz 3 bónuszt adó lapot egy átokért cserébe majd adhatunk helyette egy 1-es szintű szörnyet, ugyanis reklamációt nem fogadunk el pénztártól való távozás után. Szabálykönyv szerint a kört akkor adhatjuk tovább, ha maximum 5 lap van a kezünkben. Természetesen ezt sem vagyunk kötelesek betartani, ha senki nem szól, akkor nem kell lepakolnunk talonba a plusz lapokat, ellenkező esetben viszont a feleslegtől meg kell szabadulnunk.

Munchkin alap pakli

A következő játékos is végig játssza a saját körét és így tovább. Szörnyek legyőzését, tárgyak eladását vagy akár szintlapok felhasználását követően lépegetjük a szinteket és haladunk a győzelem felé. A játék lényege, hogy mi legyünk a legmagasabb szintűek és ne a másik, illetve mi lépjük meg először a 10-es szintet. Most már azonban láthatjuk, hogy ez nem egyszerű. A 10-es szintet csak szörny legyőzése esetében kaphatjuk meg. Az utolsó, döntő csaták általában a legmókásabbak, ilyenkor mindenki minden lapját kidobálja, amivel megakadályozhatja a másik győzelmét. Amíg tudunk ezen nevetni, addig jó lesz a játék, előfordulhat azonban, ha valaki komolyabban veszi a kelleténél a játékot és vérre menően próbál nyerni vagy a másikat megakadályozni, ilyenkor sűrűn hallhatjuk a játék során a következő kifejezéseket: a jó *****-dat, ****! kabbe a f****-mat! ***** meg! és társaikat.

Csak akkor játszunk tehát, ha van hozzá kellő humorérzékünk és nem féltjük barátságunkat! Aki azonban kellő lelkiállapotba van hozzá, garantáltan jól fog szórakozni és egészen biztosan életre szóló élményben lesz része. Sokakat megoszt a játék, én mégis bátran ajánlom mindenkinek, többször is játszottam és még vannak barátaim! 

Szerepjáték Magyarországon – Napjainkban

A szerepjáték világszerte reneszánszát éli. Hazánkban sincs ez másként, bár a külföldi viszonyokhoz képest, még mindig nem kap elég teret ez az elfoglaltság. Pedig igény van rá! Kedves olvasó, te vagy erre az egyik példa!

Hova fordulhat tehát ebben a virágzó szerepjátékos világban az, aki szórakozni vagy tudakozódni szeretne a témával kapcsolatban? Érdemes körülnézni, van-e a környezetünkben bolt, áruház, ami ezzel a témával foglalkozik. Előnyben vannak azok, akik a fővárosban vagy annak közelében élnek, ott egész nagy a választék. Vidéken már kevesebb az esély, hogy vállalható távolságban találunk olyan helyet, ahol személyesen tudunk beszélni az eladóval. Ott vannak azonban a webshopok. Egyre több oldalról rendelhetőek könyvek, játékok, figurák, kockák és a többi. Aki netről rendel, annak szembe kell néznie a postaköltség nevezetű gonosz démonnal, amit mindenhol követelnek rajtunk. A választott termék árát nem haladja meg, így nagy valószínűséggel emiatt nem fogja senki azt mondani, hogy nem rendel. Rossz élményt viszont okozhat. Én fizettem már többször is postaköltséget egymás után egy elírás miatt.

Nem mindenki akar feltétlenül vásárolni. Sokunk csak játszani vagy ismerkedni szeretne és neki nem kell hozzá szabálykönyv vagy drága kocka gyűjtemény. Fórumokban és klubbokban sincs hiány. A legtöbb helyen vannak kialakult szerepjátékos csapatok, akikkel le lehet szervezni egy jó kis játékot. Akadnak rendezvények is, ahol még több lehetőségünk van az ismerkedésre mind egymással, mind a témával kapcsolatban.  A Keleti régió egyik legnagyobb csoportosulása a Keleti Krónikások akik, táborokat szerveznek és évek óta aktívan tevékenykednek. Az idei évben ünnepli egy másik egyesület a 10 évfordulóját. A Lumina Cornu foglalkozási köre kiterjed a hagyományőrzésre is és a lájv szerepjátékkal – élő szerepjáték, amikor nem csak úgy beszélünk, mint a karakterünk, hanem úgy is cselekszünk. Legtöbb esetben kosztümben több napon keresztül játsszák. szerk.- úgyszintén foglalatoskodik. Idén is megrendezésre kerül általuk a Lumina Larp tábor, ahol egy előre felépített város díszletei között kell a kalandozóknak szerencsét próbálniuk.

Ilyen és ehhez hasonló rendezvényeket leginkább a nyári szezonra szerveznek. Ősztől azonban indulnak a versenyek, ahol a megszokott szabályok szerint kell a versenyzőknek a lehető legötletesebben és legélethűbben kijátszaniuk karaktereiket. Az év többi részében és főleg a téli időszakban visszaszorulnak a programok. Ilyenkor azonban ki kell használni az időt, hisz mint tudjuk, hogy a szerepjáték barátokkal együtt a legélvezetesebb. Ki ne szeretne télen egy gőzölgő tea mellett egy gyertya fényében egy északi kalandozót hozni, aki a kintinél is nagyobb hóbuckákon keresztül átgázolva valósítja meg küldetését?

Az, hogy reneszánsz korszakba léptünk, nem csak azt jelenti, hogy a csapból is ez folyik. A lehetőségeink bővültek és az érdeklődök tábora is nagy számban növekszik. Nem árulok el azzal titkot, hogy mi is szervezünk közösségi programokat, illetve igyekszünk a nagyérdemű figyelmét felhívni az általunk annyira dédelgetett hobbinkra. A mi tapasztalataink is azt mutatják, hogy egyre messzebb elér az a bizonyos képzeletbeli keze a KM-nek, ami arra készteti a fiatalok vagy akár az idősebbek sokaságát, hogy próbálja ki a játékot. Aki jó társaságban és jó játékot próbál először szinte biztosan rabja marad. Üdvözöljük tehát az újjáéledés korát és gondoskodjunk róla, hogy sokáig tartson!