Hangulatkeltés

Arról, hogy mitől lesz jó egy játék, szinte mindenki mást gondol. Léteznek különböző praktikák, hogy még jobbá és színesebbé tegyük az élményt. Nem mindenki ragaszkodik ezekhez a trükkökhöz, de mindenféleképpen érdemes legalább egyszer kipróbálni. Nézzük meg, mit tehetünk kaland mesterként annak érdekében, hogy játékosaink a lehető legjobban át tudják élni a kalandot.

Egy jó játék sok előkészületet igényel. Érdemes a sztorit előre megírni, így elkerülhető a hirtelen jött ihlet hiány és a kínos elakadások. Amennyiben a vázlatunk meg van, nekiláthatunk a terep előkészítésének. Ahhoz, hogy teljesen el tudjuk képzelni, hol is játszódik a történetünk, érdemes térképet készíteni. A játékosok nem gabalyodnak bele abba, hol jártak már korábban és hol nem, az előttük lévő segédleten nyomon tudják követni, hova tartanak éppen. Ez több helyről is beszerezhető. Akár az internetről, akár törvénykönyvekből könnyen lementhető, fénymásolható. Érdemes lehetőség szerint mindenki elé pakolni egyet, mivel mindenki másként szereti jelölni, a fontosabb helyszíneket. Amennyiben a játék során nem mászkálnak messzire a kalandozók, esetleg egy kis helységben zajlanak az események, akár saját szerkesztésű vázlatot is tehetünk eléjük.

A játékosoknak nem csak a terepet kell ismerniük, jó, ha azt is el tudják képzelni, hogyan nézek ki a főbb karakterek, akikkel találkoznak. Nem arra kell gondolni, hogy minden falusiról készítsünk rajzot, aki mellett elhaladunk a kaland során, illetve maga a játék is a képzelőerőn alapszik… Arra gondolok, hogy a főgonoszról, megmentésre váró karakterről vagy a játék közben végig mellettünk cammogó szánalom goblinról készített „fénykép” sokat dob a játék hangulatán. Ezek a karakterek központi elemei a játéknak, ezzel a módszerrel pedig külön hangsúlyt tudunk rájuk fektetni. Versenyeken is bevált szokás a képek hozzárendelése egy-egy alakhoz, akinek fontos szerepe van a történetben.

Persze több karakter is lehet egy sztoriban, akinek nagyobb szerepet szenteltünk, nem kell mindhez fényképet mutogatni. Sokszor az is elég, ha például a főellenség jobbkezéről - aki talán még többször döngöl minket a porba, mint maga a célpontunk - kapunk egy jó kis háttértörténetet. Amennyiben a jellemvonásait egy róla szóló történeten keresztül ismerjük meg, ismételten egy olyan nyomatékot adhatunk a karakternek, mellyel kitűnik a többi lényegtelen szerep közül.

Gondoskodjunk a külső hangulatfestésről is, ha azt szeretnénk, hogy garantált legyen a játék élmény. A megfelelő zene kiválasztása nagyban elősegíti a kellő hangulatot, melyet a cselekményhez mérten tudunk válogatni. A csata jelenet előtt és közben tegyünk be olyan zenét, amitől igazi hősnek érezhetjük magunkat vagy éppen csatára buzdít. A gondolkodós jeleneteknél váltsunk csendesebbre, relaxálásra alkalmas zenére, mely elősegíti a gondolkodást. A drámai részeket pedig fűszerezzük meg valami líraival, valami igazán szívhez szólóval. A játékosok akaratlanul is hangolódni fognak arra a dallamra, amelyet hallanak és könnyebben élik bele magukat az adott szituációba. Ne essünk túlzásba azonban, a zene ne vegye el a figyelmet a játékról, érdemes olyan dalokat használni, melyek hallatán nem üvölt fel senki, hogy: EZ A KEDVENC SZÁMOM, YEEAAAAAH!”

A hangulat fokozására nyugodtan használhatunk tárgyakat, melyeket a történetben viszontlátunk. Emiatt azért senki ne vásároljon kétkezes pallost több ezer forintért, de amennyiben pont van otthon bármilyen relikvia, mutassuk be a nagyközönségnek. Tegyünk gyertyákat az asztal köré, ha a hangulat úgy kívánja vagy használjunk bármit, ami a történetbe beleillik. Hosszabb játékok esetében hangulatos, ha napszaknak megfelelő jeleneteket játszunk. Könnyebb este elképzelni a sötét erdőt, mint reggel vagy pirkadatkor. Sőt, merjünk kimenni a szabadba is, ha kell és az idő is megfelelő hozzá.

A történet elmesélése tehát nem merül ki abban, hogy mesterien bánunk a szavakkal. Legyünk kreatívak és ragadjunk meg minden lehetőséget ahhoz, hogy ott érezhessük magunkat a kocsma, csatatér vagy egy álomszerű kastély kellős közepén.